A kezdet kezdetén, még 1997-ben, amikor elhatározták a hölgyek, hogy stoplis cipőt húznak - utaván arra, amellyel a természet oly' bőkezűen megáldotta őket -, felmerült, hogy legyen a nevük esetleg MELL SE...
A sztorit a Nagykutas NLSE elnöke, Vincze Sándorné, Erzsi mesélte, az ötletgazda - naná, hogy egy férfiember - a férje volt. A zalaegerszegi műfüves pálya szélén révedeztünk a múltba, míg az NB I-es szereplésre készülő futballista lányok az alapozó szakasz első tréningjén izzadtak. A nevezést leadták, a bajnokság augusztus 14-én kezdődik számukra, addig formába kell lendülniük. Az meg gyakorlás nélkül nem megy: ha esik, ha fúj, kergetik a labdát, noha mostanság a hőség jelenti a legnagyobb kihívást.
- Edzésre bőséges folyadékkal jöjjön mindenki, de nem ám sörrel! - hangzott az edző, a Zalaegerszeg férfi NB I-es csapatának egykori válogatott játékosának, Péter Zoltánnak jó tanácsa.
A felnőtt csapat keretét huszonkét lány alkotja, a gárda az U17-es és az U15-ös tagokkal egészül ki, de úgy néz ki, Andráshidáról még huszonketten csatlakoznak az együtteshez, tehát lesz honnan építkezni a jövőben. Ennyi nőt nem lehet könnyű irányítani.
- Zoli keményen, de ésszerűen tartja kordában a társaságot, nekem egy kis anyáskodó szerep is jut - folytatta Erzsi. - Már ránézésre tudom, kinek van éppen valamiféle mentális problémája, de mindent meg tudunk beszélni, az élet bármely területén is akadjon gondjuk. Férfias sportot űznek ugyan, de attól ők még nők és jólesik nekik a nőnapi virág is: szívesen fogadják a férfiedzőtől, a szurkolóktól. A meccsen kemények, de, ha lejönnek a pályáról, előkerül a miniszoknya, a körömcipő.
Horváth Kittinek például napi feladata szintén megkívánja ezt, megbizonyosodhattunk erről akkor is, amikor felkerestük a munkahelyén.
- Értékesítőként dolgozom, sokat tárgyalok az ügyfelekkel, nem járhatok tehát edzőcipőben, de ez egyáltalán nem esik nehezemre. Szívesen viselek szoknyát is - említette az együttes zalaegerszegi csapatkapitánya, aki az egyik helyi rádiónál reklámfelületek eladásával, szövegírással, szpotok készítésével foglalatoskodik. Női mivolta tehát nem szorul háttérbe a választott hobbi miatt, noha 1999 óta igazolt játékos: - Napközben nő vagyok, délután sportoló. A csapattagokkal szoros a barátság, ha bulizni megyünk, akkor együtt tesszük, de elég ritkán esik meg. Inkább csak nyáron fordul elő, bajnokság idején nem fér az életünkbe. Ha felkerekedünk, akkor néha némi smink is kerül elő... Nagyon szeretek főzni, bár kevesebb idő jut rá, mint szeretném, szívesen vásárolok, olvasok, meg ott a tévé, igaz, ha bekapcsolom, akkor főként a meccsek miatt és, ha tehetjük azokat is együtt nézzük.
Kitti két diplomát is magáénak tudhat: közgazdász vendéglátás és szálloda szakon, illetve idegenforgalmi szakmenedzser. Állítja, a munka és a foci mellett sok minden belesűríthető egy napba, időnként még egy kis strandolás is a lányokkal. A Gébárton napfürdőztek, illetve mártóztak meg a héten.
- Olyanok vagyunk, mint egy kis család - összegzett Pete Júlia. A sárhidai lány tanul még, a BGF-en nemzetközi gazdálkodást. A budapesti tartózkodás nem okoz legyőzhetetlen akadályt, fut a Városligetben és egy fővárosi csapattal edz, hogy formában tartsa magát. Ha pedig ideje engedi, azonnal hazajön. - Lehettem vagy hatéves, amikor először pályára léptem, bár anyukám szerint előbb tanultam meg futni, mint járni.
- A pasik - vetettem közbe - mit szólnak a hobbihoz?
- Először meglepődnek, hogy valaki ért a focihoz és nő létére nem csak azért nézi a mérkőzéseket, mert férfiak játsszák, furcsállják, hogy ráadásul ő maga is rúgja a labdát - mondta Julcsi. - Megesik az is, hogy egy társaságban elhangzik: a nők nem értenek a labdarúgáshoz. Olyankor azért kiállok magunkért... Különösen, ha olyasvalaki hangoztatja ezt, aki maximum nézi a játékot, de sosem űzte.
Szerencsére Luki András érti az elkötelezettséget. Maga is futballozik, a megyei első osztályban Pacsán.
- Végül is mondhatjuk, hogy a foci hozott össze bennünket - árulta el Julcsi barátja. - Korábban a teskándi női csapat edzője voltam, akkoriban ismerkedtünk meg, aztán idáig fajultak a dolgok...
- Eleinte meglepetésként fogadták az osztályban, hogy focizok, de mivel a suli csapatával is több sikert értünk el, kezdték feldolgozni - tudtam meg a baktüttösi Vörös Viktóriától, aki az Apáczai Gimnázium diákja.
A labdarúgásban szerzett tapasztalatok hasznosak, a futball tartást ad, megtanul az ember csapatban játszani, amely óriási élmény és a sport egyúttal kikapcsolódást is jelent, sorolták a lányok.
- Vannak nagy lelkizések?
- Igen - érkezett a válasz szinte minden beszélgetőtársamtól egyszerre.
- És megesik, hogy meccs után sírva fakadunk, pláne, ha igazságtalanul kapunk ki - tudtam meg további kulisszatitkokat az együttes egyetlen nagykutasi tagjától, Vincze Beatrixtől, aki a szombathelyi főiskola hallgatója műszaki menedzser szakon. A labdát tizenhárom éve kergeti. És, hogy visszakanyarodjunk a nőiesség témájára, megjegyezte: - Nagyon nem vagyok szoknyás típus. Egyszer vettem fel, a szalagavatómra, azóta sem. Nem is hiányzik. Az efféle dolgokra ott vannak a jobban hölgyek...
- Elég az ilyesmi az évnyitón és az évzárón - erősítette meg a társ szavait Viki.
- A divatot azért a maga módján persze mindenki figyeli a csapatban, egészséges hiúság mindenkiben van - tette hozzá Kitti.
Igaz, a fair play díjas csapat tagjainak - merthogy a mindössze hat kapott sárga lappal ezt a címet is elnyerték -, nem sok idejük lesz rá az elkövetkező hónapokban, hogy a külcsínnel törődjenek. Az általunk is tapasztalt fegyelmet Péter Zoltán minden edzésen elvárja majd, ezt el is mondta a lányoknak, nehogy valakiben kétség merüljön fel:
- Sokat és jól kell dolgoznotok, ahogy eddig is tettétek. A fiatalabbaknak azért, hogy fejlődjenek, az idősebbeknek azért, hogy tudjanak futni. Végül is magatokért teszitek.
(Forrás: zalaihirlap.hu)
